Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Helyi mondák, betyártörténetek - Nemcsik Pál: Helytörténeti mondák Borsodnádasdon

- 316 gyekből. Megduzzadt a patak. Elöntötte a mélyen fekvő házakat a faluban. Aztán kitisztult az ég, kisütött a nap, újra csendes lett minden. Megnéztük a szakadás helyét. Beledobtunk a hasadásba köveket, ügy kongott, akár a bánya, vagy a mély küt. Hazahajtottunk. A falusiak azt hitték, odavesztünk. De mi elmondtuk, hogy mi történt velünk. Nem hittek a szavunknak. Annál jobban hittek az öregek beszédjének, ők azt állapították meg, hogy azért történt a csapás, mert a barboncás kiolvasta a sárkányt a Kűvölgyból

. A barboncások tudonányos emberek voltak, akik foggal születtek. Nagy vizeket, szeleket tudtak teremteni. Ilyen barboncások csalták ki a sárkányt Kíívölgyéből is. Amerre vitték, ott mindenütt összetörte a fákat a sárkány, mert csapdosott a farkával. A falu népe szentül elhitte az öregek meséjét. SÍ is kerülték azt a helyt, féltek a közelébe menni. De ni, pásztorok, nem hittünk az ilyen mesékbe, boszorkányságba, babonákba. Mi ugyan kiolvassuk a férget a jószágból, de nem hiszünk a babonaságban. Nem is jártunk mi templomba, így csak csodálkoztunk azon, hogy a falubeliek a nagy vi_ i»g a szakadás miatt fogadott ünnepet tartanak, "nagy Ítéletnek" mondják. Mi, akik kinn éltünk az erdők között, más szemmel néztük a természetet, mint azok, akik a házakba bebújva kerestek védelmet, és babonákkal, boszorkánysággal ijesztgették egymást. /Adatközlő: Gelle János 66 éves/ 3E 3./ Yidrőczkl története

k Aidróczki Márton, a hires betyár egyesek szerint a Borsodnádasddal szomszédos hevesmegyei Bélapátfalván született. A nép emlékezete szerint igen gyakran megfordult községünkben. Élvezte a falusi nép bizalmát. "Helytartóján'' keresztül gondoskodott arról, hogy hireket kapjon a zsandárok felől,legyen állandó helye a faluban, ahol megpihenhetett vagy elbújhatott.