Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Szűcs Havaska: Garabonciás diák Vajdácskán

GARABO NCI ÁS D IÁK VAJDÁCSKÁN Kolozs János bácsi egész nap a mezőn kapált,

Estennen, mikor hazafelé indult, eszébe jutott, hc^j az ebédre hozott krumplilángosból még van a tarisznyájában. Leült, hát,hogy elfogyassza. Amint eszeget a Bodrog-töltésen, megáll előtte egy feketeruhás, magas termetű, papkinézésü ember, akinek az arca kicsiny, mint egy macskáé és fekete. Ijedtében megkinálta őt krumplilángossal, de az nem fogadta el. Majd János bácsi felállt és igy szólt a jövevényhez: "Minden lélek dicséri az Urat, te mért nem dicséred?" Erre a jövevény búcsúzóul igy szólt: "Isten áldjon meg ember." Azzal nagy suhogással eltűnt. János bácsi harmadnapra meghalt. /id.Lovas József 74 é.földműves/ A községet körülvevő lápos, mocsaras, zsombékos terület nagyon kedvező volt a halászásra, csikászásra.Géresi Ferenc egy kiálló homokdombon, a Sirály-domb

on épitette fel halászkunyhóját. Amint egyszer halászhálóját száritgatta akonyhó előtt, hirtelen megjelent előtte egy fekete ruhába öltözött úriember, de mezitláb. Ferenc bácsi ijedtében ennivalóval, itallal is kinálta, de a vendég nem fogadott el semmit.Egy szót sem szólt, csak gyakorta nézegette az eget. Nemsokára Ujhely felől /észak-nyugat/ sötét, haragos felleg támadt, amely rohamosan közeledett a szelek szárnyán. Mikor a viharfellegek már a fejük fülé értek, a vendég kinyújtotta jobb kezének két ujját, azzal megérintette a Feri bácsi vállát és ennyit mon-