Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Borsodi Rozália: Pácini babonás történetek

PACINI BABONÁS TÖRTÉNETEK "Még fiatal lány vótam - kezdi Erzsi néni - akkor vót az édesapámnak két szép fejős tehene. Egy ideig nagyon szépen tejeltek. Egyszer megellett a két tehén, és mintha kicserélték vóna őket. Alig adtak annyi tejet, amennyi a hornyának kellett. Az azelőtt két kövér, jámbor tehén szemlátomást veszett és mintha ördögök bújtak vóna beléjük, ügy rügtak. Nem tűrhettük tovább. Meghallottuk, hogy a szomszéd faluban, Karcsán van egy ember, aki ért a rontáshoz. Az édesapám engem küldött érte. Eljött az ember sziveseh, mi pedig bevezettük az ólba, és elmondtuk neki, hogy hogy jártunk. 6 azt tanácsolta,hogy szedjük fel a jászlat a tehenek előtt, mert ott valaminek lenni kell. Fel is szedtük hamar, és valóban az egyik előtt egy kiabálta vót éllel felállítva. A másik előtt pedig két záptojás. A tojásokat rögtön a szemünk láttára a földhöz verte, hogy azzal kisebb lesz a boszorkány ereje. A kisbaltát pedig - azt mondta - tegyük tűzre és égessük, mert azzal a boszorkány keze is égni fog. ügy is volt, égettük egy jó darabig, ezalatt állandóan bejárt nálunk egy vénasszony, és kérdezősködött, hogy minek van.az a balta a tűzőn, és a keze mindig be vót kötözve. A teheneink megjavultak, visszajött a hasznuk is. A vénasszony addig járt nálunk, mig ki nem lopta a kisbaltát a tűzről. Erről aztán megtudtuk, hogy boszorkány, és féltünk is a tudományától.

w ~ - •^•-- s " •.•