Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Mészáros Erzsébet: Tudós pásztorok, boszorkányok

- 300 hordóba füröggyön meg benne háromszor. Vigyázzanak, mert aki megrontotta, az mindent fog jönni kérni, de ne aggyanak semmit. Csakugyan ugy vót. Mikor főzni keszték, hát mindig gyött Nyúl Pestáné, kért az mindent, kandlit, villát, kapát, de nem attak. Mán ojan kimba vót, hogy a ganajrűl vett fel egy gajjat, oszt ászt vitte el. Mire harmaccor mekfürdött, hát mán járni is tudott." /Petrik Istvánná/ "A vén Perzsiné hires boszorkány vót, sokat megrontott. Mikor mekhalt, hát a Belső tanyán a padrul /Padlásról/ mindig dobált le mindent, üveget, edényt. Szabadkémény vót, oszt a fazikba esett minden, mikor fősztek. Meg összecserélte a szomszédok lepényét a kemencébe. Eccer mán ojan dühösen vótak, hogy még enni is tettek fel neki ety fázik zsámiská

t/tört burgonya/ aluttejjel, hogy egyen. - Nesze, itt van, egyél is mán - aszongyák. Ojan dühös lett, hogy ledopta a zsámiskát is fazekastul. Hijába mentek fel a padra, hát nem láttak semmit./Petrik Istvánná/ "Belsőn vót, hogy az alsó pitvaron hajingáltak. Nem vót ott semmi, csak mikor darát főztek, hát mán a darába beleállitotta a taluseprüt. Meg a kemencéből ellopta a lepényt, oszt harmadnapra dopta le a padrul. Felmentek a padra megnézni, nem láttak semmit, de mikor gyöttek le, mán hajitotta utána a seresüveget, meg a padon összecserélte a szomszédok lisztesládáját, és a konyhán az edényt is összecserélte." /Berta Józsefné/ "Fonóba vótak. Hajigáltak mindent le a fairül edényt, tányért. Mán úty féltek a háznál, aán vártást is kértek a birótól, hogy küggye oda. Ety katona hősködött, hogy no biró uram, mekfogom én az ijesztőt. Elment a katona. Hát fontak,egy vén asszony is ott font a többi között, Bötyöknének hijták.Hát