Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Mészáros Erzsébet: Tudós pásztorok, boszorkányok

- 298 elmentek. Aszongya Pesta bácsi, ük azút mán uty féltek, hogy nem mertek elaludni se. Reggel alig várták, hogy viraggyon, hogy tovább mennyének." /Gergely Zsófia/ "Vót ety szép jány meg az annya. Együtt jártak rontani. Az annya átvarázsolta a jányt egy este kutyává, ü meg macska képibe ment rontani. Az annyát leütötték oszt, igy nem vót kinek visszavarázsolni a jányt. Az meg kutya képibe odajárt a szeretője ablaka alá vonítani. Oszt üt is agyonütötték,hogy ne voniccson, mer senki se tutta visszacsinálni." /Gergely Zsófia/ n

.\z onokabátyám eccer osztán elgyött hozzám, ki a jószághoz. Vót egy igen szép pulikutyám, aszonta, aggyam neki a kutyát. De én a kutyát nagyon sajnáltam, nem akartam odaadni. Ha nem adod, aszongya, megbánod a dogot, majd fogsz irni nekem, hogy gyöjjek érte. El is ment haza. Másnap mikor kihajtottam a csordát, ha százan lettünk vóna akkor is kevés lettünk véna a csordához, szerte ment mind. ín oszt irtam neki gyöjjön el, odadom a kutyát, csak haggyon nekem békét. El is gyütt érte. Mikor a kutyát elvitte, másnap reggel megint kihajtottam, mán akkor meguntam a fekvést, ülést, nem ment egyse kárbe. Ne vót szükség kutyára. Újfent rá megint két hónapra elgyött hozzám. Megint kérte tüllem az órámot, nem attam. Újfent uty cselekedett velem mint a kutyával, kénytelen vótam ászt is odadni neki. Igy hiheti el az ember, hogy ténleg van benne valami." Aeres János/ "Tudok egyet a kanászrul is. Pesta bátyámnak az öccse. Pusztai Jóska aglegény vót. Az apám monta, hogy ennek ennek meg a disznóhoz vót ojan tudománya. Ü farkas gégán átengedett egy veder vizet, a disznó vallójába eresztette, oszt korpával megitta a disznó, a felé nem mehetett csak ü. A gazdája Kerék-