Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Mészáros Erzsébet: Tudós pásztorok, boszorkányok
/ - 291 mekfordul az magátul is. Pesta bátyám a kalapjához nyúlt és mekforditotta az elej it hátra. Hát a csorda a kukorica tövéig megette a dudvát, de ety szál kukoricához se nyúlt. A marha mekfordult, oszt gyöttek vissza. A másik csak álmélkodott az öreg tudományán." /Cservenka József/ n Vót egy másik ijen gujás ember Szomotoron. Az is értett hozzá. Vót egy báró is, Miklós báró, nagy vadász mester vót. Az öreg gujásnak vót ety hatalmas puli kutyaja,nagyon szeretett vadászni. A bárónak besúgták. Az kiment a gujáshoz. - Te vén betyár, ez a kutya a nyulat fogdossa. - Nem fogdossa az csak néha. - Azér gyüttem, hogy lelüjjem. A báró ráfokta a kutyára a puskát. - No, meglüvi? - Meg. Oszt lüjt. Hát nem a gujás kutyája fordult fel, hanem a bárójé, aki a hátamegett vót. No aszonygya: Pesta,igen nagy tudományod van. - Báró úr, vágjon a fejemre, oszt maga bukik fel. De a gujája ezer nem áll meg a réten, ügy mekcsinálta a tudományával, hogy mire haza ment a báró, a marha ott állt a kastéj előtt." • • /Cservenák József/ "őrhegyen vót két tudós pásztor, ugy ötven hatvan éves. A két pásztor jó barát vót együtt, az egyik vót Boros László, a másik Pásztor József. Eccer majd, összeveszett akét jóbarát. Megáj, aszongya, mer a gujád .itthagy az éccaka.Tiszta magyar marha vót. Elszalatt a guja. No de az öregnek akkor nem vót hozzávalója, hoty segiccsen magán, bár ü is tudott. Egesz a Tisza jig szalatt a marha. Eccer gyön lihegve a tanyába oszt engem keres. - Hol van Jóska, hol van Jóska? - Sógor, mi a baj? - A gujám elszalatt.
