Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Ruházkodás - Szűcs István: Népi viselet, ruházkodás Vajdácskán

- 282 mát, ráncos szarut. Hátul a kérge sárga szögekkel tulipán-formára kiverve. Két sarkantyút tett rá Aocogjőst/ és ugy járta a menyasszony-táncot. A férfiember nyáron csizmát viselt vagy használt csizmaszárból készült bocskor

t. legényember ünnepre ráncosszáru, fent keményszárú csizmát, hétköznap puhaszáru csizmát viselt, idősebb ember köznap és ünnepen is sima, puhaszáru, zsirosbőr-csizmát viselt. Már az átmenet ideje volt, amikor bakancsot hordtak és hozzá bőrből készült, gombolható lábszárvédőt /rövid csizmaszár helyett./ A cipők, bakancsok terén végbement változásoknak a ma élő nemzedék minden tagja tanuja. Idősebb emberek is egyre többen hordanak már télen is csizma helyett cipőt, vagy bakancsot. s Az alábbiakban megkísérlem még tetőtől-talpig felöltöztetni s ugy bemutatni az 50 évelőtti ember és a mai embert, különböző életkorban. Újszülött 1910 körül

: Édesanyja által kézzelvarrott fehér gyolcs ingecske, házivászonból, vagy szines, használt ruhadarabokból készült pelenka, pántlikával, esetleg csipkével diszitett fejkötő. Kanavász vászonból készült párnahuzat, benne toll. Ez volt a pólya. Mikor a gyermeket keresztelőre vitték,leterítették az anyja rózsás kázsmérkendőjóvel. Ma: Fehér gyolcs ingecske, kötött rekli, kötött cérnasapka, gyolcs pelenka, gumi vagy nylon lepedő. Gyárilag himzett pólyapárna, flanelltakaró, szines selyemtakaró. Valamennyi ruhadarab bolti áru. Iskolás korú gyermek 1910 körül

: Fiuk ós lányok egyaránt mezitláb jártak, vagy idősebb testvérük csizmájába dugták lábukat télen. Ruhájuk egyaránt viganó volt, semmi más lényeges ruhadarabjuk nem