Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Táplálkozás - Bánlaki Szidónia: Disznóölés Sajóbábonyban

- 270 Evés közben folyik a tréfálkozás. Egyik feláll és elmond néhány verset. Pl: ítt nyugszik egy szegény csorba, Ifjú korban hullt a porba. Disznótorba vetek orrba, Béke szegény poraira! . Egymásután hangzanak el a pohárköszöntők. Ezt tréfásan mondják el. Kivannak jó életet és olyan hosszút /felemelnek egy szál kolbászt/ mint egy kolbász. Megérkeznek a helyi fonók egyikéből a pacurkák /maskurák/, akiket elkisérnek a fonó többi tagjai is. Persze kendőjüket, vagy kalapjukat teljesen lehúzzák, hogy felismerhetetlenek legyenek. Néha néhány suhancot előre küldenek,hogy veszszőkkel rejtőzzenek el a ház körül. Ugyanis nagyon vigyáznak arra, hogy ne ismerjék fel őket, a háziak pedig hogy megtudják, kik öltöztek fel pacurkának. A suhancok előreküldése azért van, mert a falatozók közül néhányan elbújnak a ház körül, vagy még közelebb az illetékes fonóhoz, hogy a beszélgetésekből felismerhessék a maskurákat. A tánc után egy-egy kolbászt, hurkát kapnak, no meg egy kis borocskáról sem feledkeznek meg a disznótor férfi vendégei, ami után a diszes hivatlan vendégek elszélednek. Kezdődik az igazi mulatság. Másnau reggel a házigazda szétküldi a kóstoló

t a gyermekekkel, akik igy adják át édesapjuk küldeményét: Adjon isten jónapot! Édesapám tisztelteté, Ezt a kis kóstolót küldé. Bánlaki Szidónia