Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Dobrossy István: Amíg a kendermagból tilolható rost lesz

- 242 mégis leszögezni kivánjuk, hogy ez a nyüvésnek a leghelytelenebb eljárása. A megérett szál ugyan nem szakadozik, de különösen a száraz talajból való kihuzgálás során mégis sérüléseket szenved. Ezt a veszélyt ismerik is, ezért általában eső után szoktak nyüni, hogy a gyökér a szál megpattanása nélkül Jöjjön ki a földből. A kender végén lévő gyökér nagyon sokszor bonyodalmak okozója, igy előbb-utóbb el kell azt távolitani, amely történhet: 1. közvetlenül a nyüvés után a kenderföldön, 2. áztatás után, 3. tiloláskor, 4. le sem vagdalják, hanem tilolásnál különös gondot forditva rá a fás részt összetörik, s a gyökérből kikerülő meglehetősen gyenge minőségű szál a jó minőségű nyújtására szolgál. Megállapíthatjuk, hogy a kender gyökérrel való nyüvése felesleges munka, hisz ami többletet a szálnövekedés jelent, elvesztik azt időben a gyökér megmunkálásával. A nyüvésnek másik formája a föld felszínén történő elszakítás, amelyet csak a virágos és magvas kender külön nyüvésekor használnak. A nyüvés legfejlettebb formája a sarlóval vagy más e célra, használható görbe késsel való, föld felszínén történő elvágás. 5. Szárítás A három nyüvési mód valamelyikével a földről felszedett kenderből a nyüvő 3-10 szálat fog össze, és az "ajjkenderből készített kötéllel alulról egyharmad részénél átköti. A marokba kötött kendert a földön száradni, szikkadni hagyják. A száritás időtartama az időjárástól függ. A markokba kötött kendert, ha megázik, néhány nappal tovább kell szárítani. A markok szárítása nem mindenütt ismeretes. Vannak helyek,pl. Mezőkeresztes, ahol a nyüvés után a kendert szárítják. Itt kettő-négy markot kötnek egy kévébe. Egy-egy kéve kb. 15-20 cm.