Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Nemcsik Pál: A licei fazekasok

- 226 ért, kikötötte, hogy legyen a bányában 1200-1500 drb. edény. Ha jól sikerült az útja a szekeresnek, akkor még utólag adott 1 mázsa búzát a fazekasnak. • A szekeres is mindig jelen volt, amikor kibontották a kemencét. Ha színtelen volt az edény, vagy zsengésen maradt

, ha volt közöttük fekete

, gőzös, szabálytalan, akkor olcsóbban vette meg a gazda. A szekeres végül megegyezett. Felfogadott egy utasinast, akit magával vitt a vásározásra. Ez 10-12 éves fiu volt, még iskolás, de a szünetben megkeresett 80-100 koronát. Nagyon kevés edényt adtak el a háztól. Abból nem volt komoly bevétel. így az edényt elvitték a faluból vagy maga a fazekas, vagy a gazda, aki megvette a bánya edényt. b./ Vásározás "óvatosan kellett felpakolni az edényt a szekérre.Mindig kellett egy kis szénát csapni egy-egy edény utón. Felraktuk mi a szekérre 2 méter magasra is. A szekér oldalába beleállitgattuk a vesszőket körös-körül. Mogyórófából állitottunk nagyvesszőt

. Somfából befontuk az egészet. Az edényt úgy kellett adni, ahogy a sor kiadta. Ezért ügy pakoltunk, hogy mindenféle edényhez hozzá tudjunk férni. A szekér tetejére még jött egy gyékénytakaró

. Úgy kellett rakni a szekeret,hogy azzal el tudjunk menni 200 kilóméterre is. A gyékénytakarót a Bodrogközön csinálták, onnan szereztük be. A kocsi oldalára felkötöttünk egy zsák zabot, a saroglyát megraktuk takarmánynyal. Hazai útravalót tettünk a tarisznyába. Egy üveg pálinkát is betett a gazda az egyik fazékba. Minden nap más helyre tette, nehogy az utasinas kiigya. Az ügyes inas csak megtalálta, kiitta, és vizet öntött helyibe. Akkor a koma, sógor, az asszcny meg a gyerekek szeren-, esés utat kivántak. így szépen útnak indultunk. Merre is vezetett az utunk? Elindultunk Putnok felé. Onnan Miskolc, Mezőkövesd,