Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népi foglalkozások, mesterségek - Koós László: Egy kovácsmester élete

- 201 sat forgatta. Jobb kezével pedig hol a vasra, hol pedig az üllőre ütött. Amikor aztán kihűlt a ras, ismét a tűzbe tette, és mondta: "Látod ütemre megy ez, akárcsak a nóta." És elkezdett dalolni: Karács pengeti a vasat Sürüen kopogtatja Szeretőmet a faluba Ma legény csalogatja le csalogasd szeretőmet Azt a kutya, betyár mindenedet Sej jobb is vol&a más babáját szeretni. Ekkor határoztam el véglegesen, hogy kovácsinas leszek. Szüleim oda is adtak Kapcsa Jánoshoz, a Csincsetanyára tanulni. Inaséveim.^.^ Inaskoromba be sem eresztettek a műhelybe, ha a mesternéasszony küldött, hogy kész az ebéd. Akkor is kiabáltak rám« Mit keresel itt a műhelyben? - mondták a segédek.A mester pedig dörmögve szólt hozzám. - lo mibajod van már megint? Semmi - feleltem halkan. - Akkor eredj a gyerekhez, mert már megint ri. - Megyek mindjárt, csak megmondani jöttem, hogy kész az ebéd. - Jól van, mindjárt megyünk - mondta a mester, de a segédek az ajtó felé mutogattak. Tudtam, hogy mit jelent a mutogatás és mentem, pedig szívesen maradtam volna egy kicsit a műhelyben. Szívesen néztem volaa a tüzes vasról lepattanó szikrákat, szivesen hallgattam volna közelről a pattogó kalapács ritmusát. De mentém, vissza se néztem a műhely felé. vágytam el onnan« nem szerettem már átlépni a szurtos kovácsajtó küszöbét. Meguntam már a libaőrzést, mosogatást, itapajLas« es a gyermek pesztrálást

« Vágytam haza, de senkinek sem mertem mondani. Féltem attól, hogy csak rólam beszélnek a faluban.fagytam egy olyan helyre, mint amilyen otthon volt. Ahol a jgühely-