Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Földművelés - Szűcs István: Kepésélet Vajdácskán

f -195 iában, vagy épen a szabadban is játszani, szórakozni, vagy a fasor alatt dalolgatni lehetett. Bitkán kártyáztak szórakozásképen. Inkább olyan játékot játszottak, amelyben fiuk és lányok egyaránt resztvettek, aztán hallgatták az idősebbek ajkáról a mesét. Voltak, akik szerettek mesélni, voltak, akik szerettek mesét hallga tni.Vagy mástól tanult meséket vagy a saját életük nagyobb eseményeit mondták el némi tőditással. Hári Jánosok voltak és lesznek, lágy nevetés, hahota követte aztán a merész állitásokat. Játszottak buj'őcskát, a fiuk bakugrást, a lányok koszorút fontak és dalolgattak. Nyári estéken, amikor kint háltak a mezőn, s nem mentek haza csak szombat este, sokszor volt hangos a határ a jókedvű aratők dalától. lehány dal szövegét adom. Nemcsak ezeket dalolták.Mást és többet is. á dalok dallamát lekottáztam* idő kell hozzá, hogy magnóra is felvegyem. Az aratónótákat csokorba szedve mutatták be az arató-ünnepélye% ilyenkor sorra eldalolták mindet. Sgész utón, aztán az ünnepélyen, utána a reggelig tartó mulatságban. Az aratási időn kivül is dalolták, és dalolják ma is, hiszen a szerelem nincs évszakhoz és alkalmakhoz kötve, s a fiatal sziv mindig tele van túláradó érzésekkel, dallal. Kedvelt arató daluk volt a vajdácsai képeseknek az alábbi, mely eredetileg katonanóta s annak szövegét fordították át arató dalra. Az intéző ablakára rászállott a gólya Tizet hozott a szájába képesek számára Mosődjatok,ti kepések,mert porosak vagytok Azt csak a jó Isten tudja,mikor szabadultok. Kedvelt, kosiamért arató-dal volt a "Búza, búza de szép tábla bűza", a "Búzavirág, de csalogatós a szined..." a "Búzavirág, ha leszakajtanálak..." kezdetű dal. Az alábbi nóta egészen vajdácskái vonatkozású: Esik a Szikorán a hó. Virágzik a kányabimbó.