Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Földművelés - Galuska Imre: Szántóföldi határhasználat Kesznyétenben
- 175 terjedő, gondoskodása, irányitó szerepe. Pl. nem is olyan régen, a háború előtt azt is kidobolták, hogy "mindenki igyekezzen a kenderit elvetni." Talán valaki elfelejtkezett volna róla? Esett egy jó eső, s a birónak eszébe jutott, hogy jó, kendert vetni való idő van, tehát közhirré tétette. Ki tudja, milyen messze, talán a falu valamikori közös munkájáig ér ennek a szokásnak a gyökere! Bár az 1930-as években a gazdálkodási szabadság már érvényesülhetett, azonban a kialakult rendnek megfelelően még mindig közös vetésforgóval művelték a határt.Kivált tavasszal, mintha csak elrendelték volna, ugyanazon a napon mindenki ugyanabban a dűlőben szántott. Minden föld végén ott volt a szekér, s a tavaszi nap heve ellen mindenkié kivétel nélkül ponyvával letakarva. Mikor a szél lobogtatta, mintha csak a honfoglaló magyarok sátrai fehérlenének - gyermekkoromban igy képzeltem. A gyermekek valóban sátornak nevezték, meg a gyermek nyelvén az idősebbek is. Szokták kecsegtetni a gyerekeket: "Kisjányom, csinálok majd sátort, az alatt fogtok majd jáccani meg aludni; de jó lesz!" Legújabban ponyva hiján,pokrócból és zajdaruhá ból is csinált ilyen sátort az apa az őt unszoló gyerekeknek... A nyomásos rendszert illetően bizonyos vonatkozásban kényszerűségről is beszélhetünk, de ez a jő rend és a közösség kényszere volt az egyén érdekében, az egyén kötöttsége az egyén javára. Minél előbb, lehetőleg egy időre haza kellett takaritani az életet nagyjából egy időben történő aratás után,hogy a tarlót a legelő jószággal megjárathassák. Az ott maradt keresztekben kárt tett volna a csorda. Dinnyeföld sem lehetett az ugaron kivül, mondjuk, a buzadülőben, mert a gazdája vallotta volna kárát, ha a pásztor gondos vigyázása mellett is az állat belegázol. De a dinnyeföld a kukoricadülőben sem képzelhető el; ott a kukoricaerdő mellett, kivált két kukoricatábla közt a dinnyét kicsoda őrizhette volna meg? Krumplit sem volt szabad ásni, kukoricát sem törni, csak egyszerre, dobszóra: "Hónap reggel mindeki kiájjonakompréját ásni!" Vagy: "a kukoricáját törni." Egyszóval: csak akj
