Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Földművelés - Galuska Imre: Szántóföldi határhasználat Kesznyétenben
- 171 tehát a régi ugarnak, a harmadik nyomásnak, csupán a felét pihentették már, azaz a nyomást alkotó két dűlőnek csak az egyikét. Erre utal a fekete ugar ujabb, ritkább neve is: a fekete dül lő. Ebben az időben a kukorica az ő régi külön helyéről már a vetésforgóba került. Ezt megelőzően a kukoricát még külön dűlőbe pergették: a Kettőskőbe. A fekete ugar pedig egy egész nyomás volt, azaz két dűlő. Az egyházi számadásokból következtetni tudunk, hogy igy volt ez legalább 1867-ig. Ez esztendeig Gy. Szabó István felesben művelte az eklézsia féltelek földjét, de a Kettőskőt /a kukoricaföldet/, a Kenderföldet és a Középrétet az adó fizetésének az ellenértékeként ingyen kapta, tehát csak a nyomásbeli földeket használta, Ez a 7 és fél köblös terület éppen 7 köböl és 2 véka vetőmagot kivánt. Az egyház azonban rendszerint csak 2 köböl és 2 vékát adott. Az egyezség alapján a másik felét a feles adta. Tehát évenként összesen 2 köböl és 2 véka gabonát és ugyanannyi árpát /pl. 1866-ban/,együtt 5 köblöt vetettek el. Ez pedig éppen 2/3-a az egész földterületbe szükséges vetőmagnak. A harmadik harmad, az ugar minden évben üresen maradt még akkor. Az egyház nyomáson kivüli, szabad földjét, a Kádár-féle 3 köblös 300 kvadrátölet nem pihentették! Az a gazdálkodási rendszer pedig, mellyel falunk népe a jelen század kezdete óta művelte szántóföldjeit, már módosult nyomásos gazdálkodás volt. Hat dülős rendszer volt ez, melyben a vetésforgó a régi 3 nyomásos rendszernek megfelelően minden negyedik évre az eredeti helyére fordult vissza. A kesznyéteni nép nyomásos gazdálkodásn ak mondja, de a név magyarázatát nem ismeri. E nyomásos nak nevezett rendszerben a nyomások szerepét a dűlők vették át, vagyis a határ az addigi 2-2 dűlőből álló 3 nyomás helyett 6 dűlőre tagolódott. A különbség csupán annyi, hogy nem nyomásokban, hanem dűlőkben számoltak. Továbbá: a kukorica otthagyván a régi, állandó, külön nyomását, a vetésforgóba került. Helye a hetedik dűlő - a Kettőskü - a 3.
