Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Földművelés - Galuska Imre: Szántóföldi határhasználat Kesznyétenben

; - 163 lett lenni, mer kétfelé osztott főd vót./Visszaszántottam,persze mán ugy bevetve, árpával. JTem hiába, hogy avval tartották a rígiek: Elől kaszájj, hátrul száncs! ügy is mongják: utói száncs! Hogy én szí „elmírteni a fődet, vittem egy |ő cöveket ákácfábul. Majd tanálkozok a Lajossal - Ferenc testvír, nem jól szántottál! - Hol nem szántottam jól? - A Kut-düllőbe. - Mírd fel lajoskám, oszt ammi hiányzik a tiedbüí száncsad vissza! De bizony ugy tanáltam én a cöveket, ahogy leütöttem, mer az én lajos "testvirem" hibát nem talált benne. Hát Bús Ferenc bácsival hogy jártam eccer! A Tisza-dülőbe komprit vetettem. Tököt, komprit. Ültettem csiráztatott komprit is egy jó darabot. Ferenc bácsi meg kukoricát mellettem az északi odarrúl. Arra járok majd kisőbb, hát feltűnt nekem, hogy a Ferenc bácsi főggye megnyőtt. Üm mondom magamban -, de megnyőtt ez a szomszíd főggye! - Igyekeztem vóna szántani kijjebb a Sárríti-düllőbe, de - gondoltam - mán vigigszaladok. Kiszúrtam egy gasságot /ti. hogy a aétát benézze/. Tfyócvan bokor komprit szántott el! Tanálkozok vele: - lem szól szántott, Ferenc bátyám! Azt monta oszt nekem, de befogta a szemit: - Hem látok mán, öcsém! - Tudom, hogy így nem lát " . Az elszántáé orvossága visszaszántás volt, azonban az elszántás megakadályozására és a viták megelőzésére a métakü volt a jó. Meg arra is talán, hogy megismerjék a földet.Azért irtam, hogy "talán", mert nem minden gazdának volt métaköve a legtöbbé el is volt már ülve azaz le volt süppedve -, és mert nem vagyok benne bizonyos, hogy valaki is valaha métakőre