Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Földművelés - Galuska Imre: Szántóföldi határhasználat Kesznyétenben

SZÁffTÖFÖLDI HA TÁHSASZ I Á I Á T nSZIIÍTSN

BEI lesznyéten az Alföld északkeleti p. remének azon a részén ran* akol a Sajó a 10C érrel ezelőtti, még szabályozatlan Tiszába ömlött. A régi Zemplén megye legdélibb községe -rolt. Kesznyétenr» Tiszaluccal együtt nem a Harangod-i é-ző nyelvjálás, hanem az í-zés 4-zás,/La/, u-zés Au? és a záródó diftongizálás a jellemző. Egyéb néprajzi vonatkozásban, gazdálkodási módjában is átmeneti jellegű: a Tiszántúllal, itt is a lanséggal, különösen pedig a Hajdúsággal mutat rokonságot .Határán nem csak három megye találkozik Össze - a régebbi törvényhatósági beosztás szerint: Zemplén, Borsod, Szabolcs -, hanem a határa maga is három tájban fekszik. Csupán maga a falu és a régi telekbeosztás szerinti - túlnyomó részt szántő-földjei esnek a Harangod vidékére, ennek is a legdélibb csücskébe. A határ másik része, mely a Sajón tul ran, azaz a jobb parton, már a délborsodi siksághoz számit; itt eredetileg rétek Toltak, s vannak részben ma is. A határ harmadik részét* Tulatiszá

t, hol a széles legelők terülnek, mig a Tiszának Dobtól egyenest Szederkényig aj medret nem ástak, nem számíthattuk volna más tájegységhez, sem a Eyirséghez, sem pedig a Hajdúsághoz, hanem - a földrajzi határokhoz hiven és a táj jellegének megfelelően - csak a Hortobágyhoz; mióta azonban a Tisza régi üres medrében a luci Alsórétről tovább vezetett Takta lomha, sötét vize folydogál, ez a határrész a Taktaközhöz számitható.