Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Állattartás – Pásztorkodás - Szabó Sára: Szarvasmarha tenyésztés egy bodrogközi faluban
- 105 - Azt mondta Szent Tamás, közös az áldomás! Természetesen az áldomás nem volt benne a vételárban. Az áldomás valamilyen ital volt, amelynek ivásakor valamelyik fél azt a felköszöntőt mondta: - Adjon isten a megvett állathoz szerencsét, az eladónak pedig a felvett pénzhez, hogy azt hasznos helyre tegye. Az alkudozásról még el kell mondani, hogy alku közben mikor az eladó az általa óhajtott tehén árát emiitette,vagy abból engedett, mindig nagyot csapott a vevő markába, ugyanigy a vevő is, amikor igért szintén markába csapott az eladónak, mi természetesen nem egy-két szóból történt, hanem rövidebb-hoszszabb alkudozással járt. Amikor az egyezség megtörtént, akár a vevő, akár az eladó nagyot csapott a másik tenyerébe és az "Adjon Isten szerencsét!" szavak kimondása jelentette a vásárt, illetve a megegyezést. • A szarvasmarhatartással kapcsolatos hiedelmek. A tehén ellésekor a Szent György napkor /április 24./ szoktak leginkább babonás szokásokat űzni. így: Aznap, amikor a tehén ellett, nem volt szabad semmit kiadni a házból, nehogy elvigyék a tehén hasznát, sőt inkább hozni kellett valamelyik háztól valamit. Az először kifejt tehéntejjel kimosott zsajtárból észrevétlenül vizzel locsolták le a gyerekek arcát, hogy a született borjú virgoncabb legyen. A tehénnek vizbe rozsot, búzát, zabot, babot és egyéb terményféleségeket főztek fel és az ellás után az először kifejt tejjel összevegyitették, és ugy itatták meg a tehénnel, hogy az jobb hasznú legyen. A tehén magzatburkán található méhlepényen megkeresték a tehén un. vaj .ját , amely korpában etettek meg a tehénnel,hogy sok vaja legyen az azon a laktáción kifejt tejnek.
