Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Állattartás – Pásztorkodás - Szabó Sára: Szarvasmarha tenyésztés egy bodrogközi faluban

- 103 Egyik-másik gulyabeli marhának kongót Aolompot/ tettek a nyakára. A gulyabeli marha ugy megszokta a kolomp szót, hogy azután bármilyen sötétben is akárhogyan elment anélkül, hogy azt hajtani kellett volna. A szarvasmarha tartása, gondozása

. A szegényebb parasztgazdák egész primitiv istállókban tartották és gyengén takarmányozták teheneiket, mivel kevés földjük és kaszálójuk volt. Un. pacsit ól

akat /patics: füzfavonat sárral betapasztva/ épitettek, mert csak ennyire volt tehetségük. A módosabb gazdák mivel több földjük és kaszálójuk volt, már jobban tudták takarmányozni tehenüket és különb, kényelmesebb istállókat épitettek. Ezek már hidlást csináltak a tehenek alá, és igy az almozás is könnyebb volt, a teheneket tisztábban tudták tartani. Mindkét réteg nyáron a közös legelőn legeltette teheneit, melyekre pásztor vigyázott. A pásztorokat minden évben az első hó eséséig fogadták. Bérük rendszeresen fél véka gabona, negyed kiló szalonna, fél kenyér, egy levesszedőkanálnyi só, két darab tojás és kb. 1-2 forintnak megfelelő bocskorpénz volt darabonként. Télen törekes répa /répát törek közé reszeltek/, kukoricaszár és takarmányszalma volt a tehenek takarmánya. A nagygazdák a takarmányszalma helyett szénát etettek és a teheneiket abrakolták is. Általában gabonaszalmával aljáztak

. Nyáron kevésbé, de télen ugy tartották tisztán, hogy vakarőval vakarták és kefével megkefélték. A melyik gazda nagyon szerette a tehenét, az még a szarvát is megmosta, sőt még a farkát is. Az ólat mindenképp igyekeztek szép rendben tartani. A trágyát kihordták. Legtöbb helyen egy dikót is elhelyeztek az ólban, ott aludt a gazda, vagy legény fia. Különösen az elles várható idejében ügyeltek éjszakán át is a jószágr

a. Az itatás a kútnál lévő válónál történt minden portán.