Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Állattartás – Pásztorkodás - György Károly: Lótartás Cigándon

- 98 6. Amikor még yasut nem volt Cigándon és épitőkőért jártak Kövesdre, lóggoscsikókat vittek a fogatosok, ha a farkas megtámadta őket eleresztették és az levágta lábával a far- ' kast. 7. Régen egy-egy vásárról hazafelé menet a kupecek és más kocsisok azon igyekeztek, hogy egymást kimellőzzékiPersze aki elől ment nem engedte maga elé a hátul jövőt. Még kavicsot és követ is dobáltak hátra az első szekérről. 8. Egyszer az egyik csikósnak tyúklevest vitt vacsorára a felesége. A csirke falatozása közben a csikós felnevetett. Azt kérdte tőle a felesége: "Mit nevetsz?" Nem szólt semmit. Erre az másodszor is megkérdezte: "Mondd már, hogy mit nevetsz?" így válaszolt a csikós: "Azt nevetem, hogy amikor megöltem a komámat, azt mondta ne ölj meg komám, még a csirke is kikapar. Hát hogy kaparhatná ki ez a csirke?" A felesége nem szólt semmit. Majd egy hét múlva hazalátogatott a csikós feleségéhez. Hogy, hogy nem, összevesztek, megverte a csikós a feleségét. Az meg bejelentette a csendőrségnek, hogy a férje megölte a komáját. Nagy nyomozás kezdődött. Végül a csikóssal kiásatták a holttestet. így tehát az a csirke kaparta ki, amelyet azon az estén vacsorázott, amikor csak nevetett az egész histórián. 9. Zson Károly egyszer a temetőn jött haza. Az egyik kapuban kihúzott egy karót. A temetőn fekszik előtte egy alak. Ki az? Nem szólt semmit. Puff, odavágott neki. Felállt s rohant utána. Ha megállt, az is megállt. Ha megindult,indult az is. Egy hatalmas nagy ló volt. Végül kisült, hogy egy vak ló volt és a dübörgés után szaladt. György Károly