Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 321 Főtt szemes kukorica felszolgálásához: Tiszteletremélté, díszes kompániái Ssabad-e minékőnk ide belépnia? Nem leszőnk senkinek botránkoztatója» Csak a dolgainknak elomozditó

da. Itt a kukorica zamatos izével, Akinek nincs foga, rágja az Ínyével. Tessék megízlelni, tessék megkóstolni, Biztosan tudom, hogy fog i s az izleni • A kukoricafeladó lány kisérő lánycimboráda hóból készült tortát tett le e szavakkal: Een meg hoztam egy tortát, Az égbiil csakúgy szórták! A kukoricafeladás után a rigmusmondó lány e szavakkal búcsúzott a maga és társai nevében s Kifele áll mán a mi szekerőnk rúdja, Mi álmenőnk titőletek hosszú útra. benőnk tőletek, ti meg ittmaradtok, ~ ; Áldás és békesség ugy marad rajtatok* * /Dódestapolcsány/.