Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 86 A csepüfonásba is kerülközik hiba. Ritka az a csepü, amelyikben nincs visszamaradva valamennyi kis pozdorja« rész, vagy- össze ne lenne kócosodva« A pozdorját fonás közben kirágják, kiköpik, a kócos részt szétrágják és elegyengetik. Ha mégis belekerül a fonalba a kóc, az göröngyössé válik, kidudorodik« A fonalnak ezt a dudoros hibáját általa« nosságban verébfe.inek hivják« "Verébfe.les

" a fonal« Palócságban mond.iák madárfen es~

nek. Cséréhátón galambfejesnek« felső Csereháton, és Felső Hernádvölgyben : perséhyősnek. orsóhegyesnek is, csámpuszbsnak. matyóságnál: bütykösének, Délbükkalján butykosnak." Az ilyen görcsös fonal árt ä szövőszék bordájának. Könnyen kinyomja, kitöri, ugy mondják a palócságnál, hogy kifordítja

« Csereháton: eltolja

« Bodrogközben: kiüti,./Általánosságban: eltöri, kinyomja

./ ' A pozdorját leghelyesebb kiköpni, de a kócos részért kár. Aki bennehagyja a pozdorját, vagy meghagyja görcsösre, dudorosra a fonalat, mindjárt észreveszik, s rászólnak: "de verébfejes fonalad van" "csupa pozdorja"« A megbirált"fonó azzal válaszol, hogy""majd kiszedik a~cinkék, ha a gátra /keritésre/ teszem" /már mint a fonalat/. Ha kirágják a kócot, s elköpködik,~az se tetszik a komolyabbaknak« "Ejnye de csampuszos vagy" - igy mondják Csereháton« Felső Hernádvölgyben: "No te háncsuk 1 Láccik, hogy a Veres Hancsunak fonsz, nem a guzsolynakí"~Ezen azt értik, hogy a tűzhelynek fon az illető, a sok"eldobott kóc a tűzre, a masinába kerül« Észak- és Északkelet-Borsodban a tüzet Veres Háncsuknak hivják« /"Háncsuk": Anna szlovákos beceneve, tehát a tüz: Veres"Anna, lobogó, vöröshaju lányhoz hasonlitva/. Az'Abauj-zempléni Hegyközben is ismerik és hangoztatják az emiitett mondást. Az orsóra csavarás legfőbb hibája az, ha a szálat lazán tekerik az orsószárra, nem csapják ki keményen az orsót, vagy ki se csapják, csak a nyújtás után gyengén csavarják fel a fonalat«