Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
81 adta az egyik félorsót, vegye csak annak két végit a két tenyere közé. Innen hajtotta át a lány a fonalat egy másik félorsóra annak pödrésévei» /Általános szokás volt/» Teli orsótipusok» Azt a tele orsót nézték mindig kegkülönbnek, amelyik-» re tojásdad alakban helyezkedett a fonal« A karikától hegyig hosszan elnyúlt fonadékot kevésre becsülték« A szép tele orsót ugy dicsérgetik, hogy szép, mint egy kis választási malac » olyan formája van, mint egy kismalacnak /általános/, ä szép formát szokták körtealaknak is mondani /általános/ \ to.iásformá« » nak , /barkóság/, te.iéscsúpöralaknak/ Tis2a-vidék/. * boglyaálaknák /matyóság/. Szokták hasa§ orsónak/Abauj-zemplénx Hegyköz/, terhes orsónak /felső Hernád-völgy/ is nevezni» A Szárazvölgybén sugaórorsó /sugárorsó/ nevet szoktak adni nekij mert az orsó hegye félé a szösz erősen elvékonyodik. A Délbükkalján nvakas ossó» E két utóbbi a .l%§gye felé igen karésu. Szép látvány is a sikerült tele orsó, A karikához közeleső része enyhén domború, innen kezdve felfelé lassan terebélyesedik, majd a hegye felé elvékonyul« Az ilyen tele orsó nemcsak szép, de hasznos is, könnyedén tudják róla motollálni a fonalat» A frissen készült tele orsók még nedvesek* Könnyen megpenészedhetnek, ha nedves helyen maradnak» Ezért kosárkákban, zsaku«* ban tűzhely felé teszik, vagy száraz helyen, padláson szellőztetik őket» Nem mindenütt motollálják le teljesen a fonalat az orsókról» Néhol hagynak egy-két arasznyi fonalmaradékot "kezdőnek"« " kezdő fonalnak "« hogy ne egészen üresorsóval kezdjék az ujrafönást. Ilyén esetben "ragasztásra" /"tapasztásra"/ nincs szükség, á kezdő fonal szabad végéhez hozzánjalázassál, hozzásodrással fonnak» Ezt a fonáskezdést feltűnően gyakorolják a Délbükkalja egyik Hór patak menti falujában, Cserépfaluban, de ismerik - bár ritkábban alkalmazzák - a megye egész területén«
