Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
77 a fonal hossza ülve fonáskor megközelíti a két méternyit. Végül is az orsó a földet éri» A fonalat megint fel lehet hajtani a balkézre és rá lehet éaapni az orsóra« Akik még ügyesebb és még sietosebb asszonyok, szoktak "magasról" is fonni, ládán ülve, régen a kemence padkára üléssel. Sokszor azért, mécb elunják az üldögélést, Felállnak, a guzsaly talpát as asztal lapja széle alá teszik, - ahol levehető az asz-tállap - igy megrögzitik» A guzsaly a széknél jóval magasabban áll« Most már igy gyakorolják a hosszunyujtást az emiitett módon, még több, még hosszabb fonalat tudnak húzni« A régiek a fonásnak ezt a módját tréfásan " padlásról fonás ának hittak, értve ezen azt, hogy az asztalra rögzitett guzsaly fejének csúcsa a padlást érte a régi kis házakban« Az orsó eldobása és annak mozgása táj szavakban és kifejezésekben; Eldobás s Mozgá&t PALÓCSÁG. /BARKÓSÁG/. Messöndorgetük s /jelen messürgetük ; ' ' me ssendergetük ; me gsodor int .i aak ; me fisöndörgetük ; megpedrük » eldobuk ; megsodorint.iuk ; megsindör it .1ük ; megsöndör it .iük ; idő!/ megy a maga teritu /terhitől/ 1 süro g a maga t érit u. /terhit 61/; viszi magaat i pédrődik á levegőben ; forog a levegőben ; hempergőüzik a fődön ; forog a levegőben ; "karul" a levegőben« vjLszi sa.1aat súlya : forog ä levegőben« forgassa a fonalat ; MAÍDYÓSÁG« Megsürgetük : megsöndöri .1.1 ük ; sürög, a l^vego^en; el söndörögyik az os só •
