Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 76 legegyszerűbb egy kis krumplidarabot szúrni rá vagy szeletben rányomni.* Régen árultak apró kis fémkorongot, "orsónehezitő

M-t, amit könnyen rákapcsolhattak a karika"alá» Egyébként mikor már a fonál az orsószáron kidombosodott, sor kerülhet á hosszunyujtásra. Általánosan elterjedt szavak t na^ot nyutunk

. nagyot eresztünk

, hosszút nyutunk

. fotffflVrtMigfiíffit nähert sodrunk« Az északi Osereháton igy mondj akt i "farsangi szálat hyaturűs;

» * A hosszunyujtás két f ómozzanatai az orsó eleresztése és a szálon sodrás. Az orsóeleresztés bátor módja ennek két tenyér közti gyors megsürgetóse és eldobása« Egy félkarnyi fonál nyújtása után az orsó szárát két tenyér közt gyorsan meg so dor int jak, s ugy dobják el az orsót, hogy a következő pillanatban mindkét kéz a fonal alatt van« Általában ugy tesznek, hogy az orsó eldobása után a fonál alá csapják kezüket tenyérrel felfelé, de «* és ezt inkább a palócoknál tudtam megfigyelni ugy is tesznek, hogy előbb foguk közé veszik a fonalat, s miután azt igy rögzitették, akkor sodorintják és dobják el az orsót /Domaháza/. Ez most már forog sokáig a maga terhétől. A szálonsodrás, "szálánsodrás" lényege pedig az, hogy a balkéz huzza a fonalat, közben ennek három első ujja sodró mozgását is folytatja, a jobbkéz felfogja, támasztja a fonalat* A fonal feltámasztásának, szálonfogásának két módját figyeltem meg. Általánosan elterjedt mód a fonalnak a jobbkéz nagyujj tövére emelése. A matyóság egy részénél megfigyelhető a fonalnak a jobb kézfő előtt négy ujjon tartása /hüvelykujj nélkül/. A munkának ebben az ütemében mindkét esetben lefelé néz a jobbtenyér, a sodródó fonál egy karhossznyin tul derékszögben függőlegesen megtörik^ s a forgó orsó egyre inkább közeledik a földhöz,