Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
15 Fonás közben - bár ritkán, *- szokták a fonalat másként is szilárdítani. Északi Bodrogközben figyeltem meg Karosán. A karcsai asszonyok az újraszedés és ráverés helyett megelégszenek a fonál "me kreco sentéaével "« ezt ugy müvelik, hogy a nyújtás végén a balkézzel feltolják a fonalat a szöszbe és az orsót fogé jobbkezüket a csukló gyors, erőteljes jobbrabi Hentes ével kirágják. A fonal halk, reccsenő hangot ad és jól megfeszül. Ezután az orsó erős szorításával lassan felcsavarják a fonalat, vagy erősét perditenek, s igy tekeredik a fonal az órsószárra. A szilárdítással való fonásnak ez a módja kétszeri hasznot jelent: a fonal megfeszül, nem kunkorodik Össze, s jó keményen, feszesen kerül az orsó szárra. A nyál viszont nem csapódik olyan jól ki a fonalból, mint az elébb emiitett müvelettel. Fonás közben az orsó szárának burkolására már idejében vigyázni kell. A karikához közel csak meghatározott méretekben csavarhatják rá a fonalat. A felcsavarodó fonal képének ugy kell alakulnia, hogy a szár közepe felé terebélyesedjék. A karikához közel lévő, kidombosodó fonalmennyiséget a palócok külön elnevezik: sarkadombo sitaasnak hivják. A nyugatborsodi erdős tá.1 akon anyadomb elnevezéssel illetik. Egyebütt csak: domboritás . domború , dombos . Arra szoktak ügyelni, hogy az orsószár közepére ezeknél több fonal jusson. * Hosszunyu.itás fel csavarás sal . A fonás legmerészebb, nagy ügyességet, leleményességet kivánó szakasza* Akkor gyakorolható, anikor már nehezül az orsó a fonaltól, vagy a fonó asszony a még kevés fonalat tartalmazó orsót megnehezíti. Sietni akar, szaporán, sokat akar fonni, ezért szabad forgást biztosit az orsónak, hogy ne kelljen külön pergetni, csak a fonal sodródását igazgatni» IIa még "könnyű" az orsó, a karika alatti bütykére nehezitot, nehezekét tesz; •
