Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 69 ~ Első húzás /nyújtás/. Az orsó hegyére ragasztás gyengén rögziti az orsóra a balkéz húzó, a jobbkéz pödrő mozdulat

aval fejlődő, egyre jobban nyúló, nevelődő, eresatődő fonalat, s bár az őrsé mé^ könnyű, a húzásnak, nyújtásnak lassan kell haladnia« Ez az első húzás, nyújtás /palócoknál* "nyútat

"/ rendszerint rövidebb a következőiméi, a jobbkár'gyakran "ki se nyúlik egészen. Elég, ha mindkét kéz két első ujja dolgozik. Fő, hogy a fonásnak már ebben a kezdeti szakaszában egyenletesen ossza el a bal kéz a szálakat. Első felcsavarás az orsóra. Az első húzás után az orsó hegyére ragasztott fonalvéget megfogják a jobbkézzel, lehúzzák, az orsószár aljára helyezik a karikához közel, majd rácsavarják, rátekerik /palócoknál ugy is mondják, hogy raacseverik / jó feszesen, mig a fonál jó arasznyira meg nem rövidül» Ekkor az orsószáron csigavonalban felvezetik, f,

ritka csavarással" /általános/, vagy ahogy a Szárazvölgyben mondjákí "

felpönőörltés

sei

" /Felső Hernád völgyben: "rásugorgatás

sal

V'- egyébként ezt minden húzás, nyújtás végén megteszik- , s most már a továbbiak folyamán hurokkal fonnak. Hurkolás» csombékolás» A fonalnak minden nyújtás után az orsó hegyére való hurkolása arravaló, hogy a fonal tartsa az egyre nehezülő orsót. Ha ez a pergetés közben ki is csúszik az ujjak közül, a jobb hüvelykujj szál alá tartásával megmarad. Hurkolás nélkül, vagy gyenge hurkolással leesik az orsó» Ezt a pillanatot szokták az orsóleső legények kihasználni, hogy felkapják a földreesett orsót, s csókért adják fel a lánynak» A fonalat a balkéz nagyujjának körmén hurkolják meg, s az orsó hegyire ugy eresztik rá, hogy beleöltik az orsóhegyet, a hurkot gyöngéden, de gyorsan rálenditik, majd jól megszorítják» Ugy fest ez a mozdulat, mint a horgoló kézimunka jellegzetes, ügyes horogvetése»