Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 67 lett szokni» Még igy is azt mondják, hogy a fonás a kiforrottság fokát a munka minden szakaszán az asszonykorban érte el. Lánykorban különösen a fonal rácsapását /!• 117» old./ és a hosszúnyújtást illetőleg volt kívánnivaló - kiváltkép az asszonyok részéről. Rák

egdéfo^ Ha teljesen üres az orsó, "ragasztással", "tapasztassa!

18 /általános/ történik. Az orsó hegyét megnyálazzák /általában szájbavétellel, ritkán ujjraszedett nyállal/, a balkéz két első ujjával egy kis szöszt vagy csepüt húznak ki kezdő szál-gyanánt, s ebbe a jobbkéz két első ujjával belepödrik az orsó hegyét. Már bele is tapadt. Az orsó innen kezdve az óramutató járásával megegyezőleg pödrődik» A ragasztáskor gyöngéd nyomással pödrik a szöszbe vagy csepübe az orsó hegyét, s pajkos, dévaj szólamokkal biztatják az orsót a beletapadásba, különösen a lányok voltak ebben szabadszájuak, ha egymás közt voltak. /L. lo8«old./ Valamint a guzsaly, az orsó is, alakjánál fogva erotikus képzetéket keltett bennük mindég, s fonás közben nemcsak a rákezdéskor, de a fonalnak az orsó szárára csavarásakor is jártak pajkos dolgok az. eszűkben. /L. 117 old./ Az üres orsóval való rákezdés menetének és eredményének tájankint összehasonlítható szavai, kifejezései: Balkéz működése

t Jobbkéz működése

? &« /hogy kerül az or,,,,,, só hegyire a PALÓCSAG- /BAKKÓSAG/. szöazT/ Belekapónk /szöszbe/; pedrőnk

; ' a szösz /csepü/r

aasömporöfr i beleakaszt ónk

; söndörffetőnk

; belesöndör off

.

raasöndörög

: szaalaan húzónk

: pergetük

: raacsévéredJrJc - cseveregvik MAEXÓSÁG. kihuzuk a szálat

: podrünk

; rácseveitegy

ik.