Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 645 Ssáraz kössvény hun vagy mán, Mér nem ráncigálod mán? A lábábul a lábábul az erőt, fejébül a velőt« Vót is zaj akkora, hogy majd a tetejére állítottuk a fonót« A rendetlenkedésbe sohase fáradtunk ki« De hát mivel is tőtöbtíik véna mással az időt? Annyi fiatal volt egy rakásra. . Hol vót még a mozi, meg a rádió?,« liovas József, 72 éves» Vajdácska, 196>» 3?éli időkbe' csináták a fonóház akba* a maskurát

» akit bevittünk» Vagy fiu őtözött lányruhába, vagy lány fiuruhába, no ezek táncoltak együtt« Meg csinátunk kecskét * Gubábú* Annak vót ujja is, ahun a két kézit kidugta» Az egyik ujjába beledugtunk egy baltát« Egy nagyobb baltát. Azt a fiu tartotta lehajolva« És ahunnat szóltak neki, annak a kecskének, az a baltát mindig odatartotta, mintha odafigyelt véna* Épen olyan vót, mint a kecske feje« A szarvát megcsinátuk drótbu, abba egy kis szöszt tekertünk« Ugyanúgy állt a maskura szarva, mint a kecskének. Odaállítottuk elénk a kecskét. Megkérdeztük, hogy - Hány éves ez a lány? /Bemutattunk/« Megmondta nagy mekegve, hogy negyven, vagy ötven éves. - Hány évet kell még neki várni, hogy férne menjen? Az mindig infett. őt évig, tiz évig, ahogy tetszett«; ötször vagy hatszor intett a fejjel* Avval a baltafejjel. A legény alatta vót« Aluliul, irányította a baltanyéllel a forgást. A fejforgást. - Aztán ha intett, hogy melyik lány mikor megy férhe, egy év vagy két év múlva, az egyik lány örült, a másik meg, akinek tizet is számolt, mérgelődött. Egyszer történt s mink őtöztettük fel az egyik fiút a gubába. Épen az istállóba*, innen akartuk vinni a fonóházoa. *• Az édesapja akkor kigyütt az istállóba. Véletlenül. - Né, micsinátok itt? Akkor a kecske megfordul, feléje ugrál« Megáll az öreg, gon~ dÓkozik« - Mi ez? - Kecske. Hunnan a fenébü hoztátok ide?