Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 642 Birmeg-dörmÖg a medve, Hogyha nincsen jó kedve* Szegény medvét megfogták, Táncolni tanitották. /Dallama; Cipó riska"^old./ ügy szerettük, ha a móriók táncoltak mind» Citerára, hermónikára, meg még fésümuzsikára. Vékony papirhoz tettük a fésűt, ugy a szánkhoz és dudorásztunk hangosan. Az ajtón meg az ujjunkkal brugóztunk. De ha aztán gyöttek a csendőrök, hát sokszor elfogták a móriókat• Pedig be vót párnával dugdosva az ablak és két fiu is vigyázotto Hát valahogy nem vették észre a sötétségbeno Egyszer csak dugi be a fejit a csendőr - Mindenki a helyin maradj on I A fiukat megpofozták* Sgy csendőr belül, egy az ajtón kivül* És ahogy küldték ki a fukat, belülről is, kivülről is egy-egy pofont rájuk sóztak« Nekünk meg felirták a nevünket. Be is idéztek minket« így üldözték a móriót» #em engedtek mulatni, csoportoskodni* Hát nem vót igazságom Valamivel csak el kellett tőteni az időt..