Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 627 tttták a aaamarat, ütték vagy t©lugrátak *tőle a Xóeáaea. vagy a kámencopadkára. f .

M ' • *H& ie vót szamár, hogy egymásnak faaaeal vét kát« to, derékban összekötve kándovel, le vótak takarva, no az egyiknek kázlbe e©? rosa» seprű. Az vót a szamár farka, Ast mozgatta, csóválta. A gazda meg aki a farukon alt« ugy táncolt, rázta magát, hogy az rettenő tea. Alter danoltuk azt, hogyi 8ZARAZ RÖ02VISWy... A TimPO&MJsrmUENTO t3£)&ffia£ I960 i^^EE^ fr» t 1 ~~h~-g § &Mr&£ ' köszvény tiogy Ősz- f2* nem 1 ig» rérrtp*t' meat í aÉ^fc ^ -<? % nű* vis^m^Htmh&gymoft Hogy össze nem est Íz a lábam ez ez ez, Jobban járja, mint emez, Húzzad még, húzzad még, A lábamnak nem elég, Bz a lábam ez ez ez, . .•Rosszul járja már emez, •; Hagyd el má, hagyd el má, A labQmnak elég má* Vót gólya is. Ugy, hogy fel vót Őtezve e«y láfiény gólyának. Fábu vót esináva egy nagy gólyafej C4*wrel. Ki vót festve piros ceruzával, a ruhába be vót kötvá. Alúrú meg az ember vót. Egy nagy lepedővel le vót tárltve. A lepedő le vót eresztve és meg vót esevea?ve a nyaka» Alúrú tartotta az amber madzaggal. Hagyom érdekes vót, Sándor csiaáta. az een fiam. 0 vót a f

í&ya. A oaőribá egy baba vet* Poros z lány bú, /Porcelán/, így fekete kis ciganbaba. A csőre rugósan vót magcsinaval« így ment guggolva a gólya. /Mutatja/. Mikor bement a fonóházba, hát a jányoknak odavette /vetette/ a babát az őlíikbá. Jaj, hogy riadoztak

I No, nagy riadás vót! A gólya meg csattogtatta a csőrit, fogy hát a gólya hozta nekik a kisbabát. A jányoknak oí^ran riadást csinát, hogy még egymás t©tejin is ugrándoztak ijádtükbá. Mer azt hittek, hogy egy élő gólya, jfcpen olyan vót. Hagyon szép játék vót ez.