Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Pe még ezt a nyomorúságot la kitréfálták« Történt egyszer nálunk is» hogy két lágény íelőtözött csendérnek* Kalapot tette a fejükre, a kalapra meg tolyut, hát ugy-e a set étbe nám látszódtak ugy. Kívülről beordítottak! - Mindenki a helyin marad« Majd adunk nektek mamuszt mindját Hát akkor a fink ezótugrátak. lórik a kamrába, egyik a konyhába, vagy a pitarba, ahol szabad kémény •ót, felugrottak a kemencére, meg a káposztát is lerúgták ihedtükbe fazekastu« Ut&pa mind ál szaladt, ki mére látott. .. Azok a huncutok meg gyöttek be« Hát akkor láttuk, hogy nám osendérek«« De mán a kár megvót.. Nagyon sokat üldözték a mamuszokat« Pedig ártatlan mulatság vót« £ vót nekünk a színház» Ilyesmivel telt az idő nálunk« Sohase untunk rá« Sőt, még inkább mulattunk« Álmulattunk vóna vele akar reggálig is»•