Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

A - 618 De má akkor mindenki folytattat Bunda bunda, göndör szőrű bunda, Nám adnám egy hat ökörér oda. Mer az ökör csak Járomba való. de odavaló, De ja bunda szép Íján betakaró. Még táncra is vitték, meg aztán egymással is táncoltak. Ugy táncoltak, hogy tapsoltak, a patkót verték, kurjongattak, sivalkodtak. Gyöttek aztán a summások is. Mer mi ezt gyakran áljétszottuk. Gyöttek vagy tizenkátten. És vót egy. aki felőtözött espánynak, csizmaszárához kötött egy nádpálcát» No akkor két asszont vagy ljánt összeköttök ruhával igy csipőbe, azok lehajoltak farral egymásnak, osztán leborították pokróccal. Ez vót az espány lova. Felült az espány a farukra. Kiabáták: - Közhírré tétetik1 Mezőhegyesre kellenek summások! Oszt akkor Írták föl. - No most mingyá mondjuk meg a nevüket, ki s ki akar gyönni summásnak. Akkor mondták be a nevüket: "Bogyó András", "Rezgő Ilona", "Balta Rozál", - a nézők meg nézték őket. Mondta az espányt - Nekünk kell negyven summás. Hát ki iratkozik még fel? Mondta oszt mindenkit - Én is, én is, én is. Akkor elévette a noteszát, akkor Írták befele, hogy hát minek hivják, kinek hívják. Akkor kivált az egyik, oszt alkudozott az espánnyal: - No kérem, fel vagyunk má iratkozva. Hol lesz a lakásunk? Milyen lesz a lakásunk? - Lesz lakástok olljan, hogy., hason másztok bele*. És ha nám esik az eső, nam áztok meg. -Mi lesz a koszt? - Birkahúst esztek, de csak ugy, ha vesztek.• .. Mer hát., féltette az espány a bugyellárist, hogy hát*, sokat kell adni ennyi.• - Mii? hát még mit nem? Dógozunk ós ne is együnk? Erre a summások neki az espánynak. Lelökték a lórul és