Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 6o2 « kaltmü daiwfmSt? **** **^ V&Sy e8l0vák k

°

Xoaö

^ A^barkóságban, különösen a Hangony-mel léken, mind a kettőt jól Ismerték* A magyar dallamtipusi TEMFt? &/UST0 IgNTO A esi k&üsok vt'pán élik a Qutysasok vita a gukat Teák lajéibá , jMroafe menyecskékkel hasinak. Mart een szegény johaaa /apény Hast een mitcstnaafok ? A kár - more tapogatok áh falat tálal A szlovák típus a népszerűt . é~ 4- m W I 0j W ^m 3EJ dallam* A barkóságban ezzel a szöveggelt Sicko jedno Bárányi, De megcslpott valami* Ast is megmondom, hogy mit Jerussaalemi clbl* A bódvavölgyiek, cserehátiak, abau j-zemplóni hegyköziek essél a szöveggel i Dirmeg-dörmög a medve. Nincsen neki jó kedve« Szegény medvét megfogtaók, Taanoolnl tanitottaók. A dallamokat nemcsak a három játékos zümmögte,- hanem a játékon kívülálló legények is hajtogatták. Állandó dallamiamótlésre igy ment a játék» A medvetáncra elhelyezkedett három legény a nóta ütemére jobbra-balra ringó derékmozgást tett, közben a két medve erősen figyelte a táncolt

atöt, belső arcukat a kifordított tenyérrel védve* A táncoltató as ütemes ringás közben hol as egyik* hol a másik medve arca felé, vagyis azok tenyerébe csapott, mégpedig balra baljob bra jobbkézzel* Minden ütésekor gyorsan le kel-« lett hajolnia, mert az eltalált medve a táncoltató mögött tartott, szabadon levő kezével amannak kalapja vagy kucsmája felé Ütött, hogy est lesodorja a fejéről* Amelyik medvének sikerült leütni a kucsmát, az ment be középre medvetáncolt at ónak. A hely- és szerepcsere után ment a játék folytatólagosan* r