Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

« ^89 * Erre a társaságból a meghívott lány a bolhához lépett, hogy megcsókolja«» Ha megtette, szerepet cserélt, ő lett az uj bolha, s a Játék a fenti módon ment tovább, lánnyal~le génnyel felváltva« Megtörtént azonban, hogy a kért lányt a szomszédja nem engedte át. Ekkor fakanállal, vagy esombokra kötött törlővel odalépett a biró a lányhoz ragaszkodé legényhez* s tenyerébe csapott vele*, A bolhának pedig más taget? kelleti hívnia* Kutbaes t em j Mindenütt játszották« fiégi uri családok és ismerősök körében is igen népszerű játék volt* Játszották több helyzetben«, A szobaajtónál, vagy a falnál, vagy épen a szoba közepén, állva, ülve, vagy guggolva» A főszereplőknek a hívogatóknak a délbükkaljaiak fal mellé külön kisszéket tetteka /Bogács/* A Gserehátem /Martonyi/ a hivogatók az ajtónál leguggoltak« Az abauj-zempleni Hegyköz*\ ben /Nyiri/ körbeültek, s a hívogató a kör közepén guggolt le

# A játék általános ti

pusaj Hívogatót Kutbaestem. Birói Ki húzzon ki? v Hívogatót X.Y« Erre a hívott odalépett aH

kutbaesett

,4

«-hez, megcsókolta és helyet, szerepet cserélt vele« Most már ő hívogatott« Természetes, hogy legény lányt, lány pedig legényt« Matyó változatok» Szent istván# - Kutbaes tem« - Hány ölesbe? - Hat /tiz, tizenütoo/ ölesbe* - Ml kell ahho? - Ásó, kapa, meg egy szeép legény /Illetőleg« lány/; - Ki huzzék ki? "* x»x« Ahány ölesbe esett a hívogató, a kiszólitott játszótárs annyiszor csókolta meg, igy húzta ki a kiitból és került a helyébe, hogy majd most ő legyen a hívogató«