Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
- 562 Shhez hasonlót legények is játszottak, de őnáluk a köszörű ugy dolg#z®tt, bogy leült* kézbevett két fedőt szorított össze és ugy forgatott, miközben a köszörűs előr&l nyomkodta a köszörű lábujjbegyét* Mérkőző leány t Izekben a hangsúly a vetélkedésen volt« B játékok elnevezését vagy az eszközök nevéhez fűzték, vagy pedig a mozdulat hasonlósága alapján munkamozdulathoz, esetleg régi népszokás maradványaihoz« Az erőpróba legszokásásabb eszköze sodrófa vagy másmilyen rud volt, de használtak összecsavart törlőruhát is, olykor-olykor beérték egymás kezével is 0 Kudhuzás«- tipus két lánnyal• Sgymásnak háttal állva, kissé meghomoritva derekukat, tartották a kölcsönösen megfogott rudat egymás feje feleit, tehát csak a fejük érintkezett egy kicsit. Most már ki-ki maga felé kezdte húzni a rudat, s próbáltak előrehajolni« Az erősebb ugy el tudta húzni a gyengébbet, hogy az hanyatt esett« Ezt a palót^ág /barkóság/ körében sikálóhuzásnak« a Hernád mellékén gzátvá-nak nevezték /Domaháza* illetőleg! Inónsa/V A szátva elnevezéssel arra céloztak, hogy a két mérkőző lány helyzete a szövőszékre való fonaltétel helyzetéhez volt hasonló /szátva«szövőszék/« A rudhuzás ment párosan guggolva is« Egymással szemben két lány leguggolt, a botot /sodrófát/ vízszintesen tartva fogták közrep s húzták, ráncigálták hátrafelé« Amelyik erősebb volt, az a másikat előrerántotta, mire az felbukott« Bothúzásnak nevezték ezt a játékot a délbükkaijaiak /Sály/,/TÉmőá/7 Az Bszakbükkalján ugyanez a játék térdelve ment. /Dédes/« Rudhuzás négy lánnyal « Hernád környéken, Gsereháton gnmápnyaksz akit ásnak « libanvaksz akit ásnak o az abauj«zempléni Hegyközben Sacsúrhuzlsnak nlvHák ezl a játéktípust, " . Kellett hozzá "ló** és két "huszár**, A ló ugy állt elő, hogy két lány egymásnak farral hidbaállt, A huszárok, vagyis két másik lány, a ló közepén egymásnak háttal ültek fel, Ezután kaptak egy ^észtasodrót, melyet közösen ugy fogtak meg két-két kézzel, hogy az viz« szint, testükre merőlegesen, két véggel oldalt nézett közöttük»
