Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Teqtedző kézügyesség! és erz

ekfe.-iles^ta .iátékok

T Állatmozdulatokat utánzók. w

Bg*rkatán

o"-tipus

r Osak névben tánc» Voltaképen tornai guggolva Ügetés tapssal. A táncosjátékokhoz annyi kevés köze van, hogy a tornázés közben dur datékdallam ütempárjait ismételgették. Változatait Középborsodban találtam. BédvavölR^i változat szlovákos dallamrat CIPORISKA.. cipó riska sokát ékmr i_jWiL~ ' "" ———*NéMET FEREHCNé 44e. 80K80DSZ1R*K *féO Ciptip dp i Stärke gJlaó - titka de nem bírja m. m f

Jn A lányok leguggoltak, a haladó körben egymás után tapsolva ugrándoztak. A tapsolások negyedütemben ibörténtek. Addig ügettek és dalolgattak, mig ki nem fáradtak. Azon mulattak, hogy egyik-másik a játék közben felborult. Annak ki kellett állnia. gserebáti változa

t recitáló szöveggelt A SZAKKÁNAK UOCSZU FAKKA... , . . , \TTStfFV

&/VVTO RBZtr MAKTONTf A szárk&ónék hocrzó farka A fé/en fér félen tética kj ki na fad meg be szalad meegisa Ko - cikt>a marad Itt ugyancsak leguggoltak, de a körben egymás mellett helyezkedtek el. s a negyedütemes tapsolásra jobbra-balra kellett ugrándozni. A mulatságos az volt, hogy egymást lökdöstek fel, mert némelyik eltévesztette a fólreugrás irányát, s nekiütődött a másiknak. NAGYOT UGRIK A TEMPO &USTV 8ZAKKA /-ha maßet - járfi.