Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

m 54$ KtRMD WSO A TOT... HUTKAY ANNA WF#. ptttisTAPAiu mm tiaaéé varrom m&g a to&ämmx Bgyes sorban, «Waft vállára ft**« kézzel, íítogem siettek a nóta üteaére, előszór fal mentében, majd a vezető mindig tall*«** beldabb a esoba közepe felé körözve, ugy húzta »a** után pajtásait, hogy ások csigavonalban követtek. Még atóat«ágasabbá tették a Játékot azzal, bogy egymás villa, «Urftt Jebkra-balra kukucskáltak, mintha valóban keresnének á dal első m«WiJét addig ismételjetek, mig a csigavoS*l teljesen be nam caavarodott. Ekkor fordított iránytan $wmk m% egymás vállát, a aki kívül maradt, most es ki a esi gavo salat «a nóta második versszakárai Ä

Iáit am mán, Mög ÍB varrtam mán, a piros kát orcáját Mőgcsókoltem mán. 1st addig ismételgették, mig a csigavonal ki nem csavarodott. A j-éléko« tfcbto, jelentéktelenül eltérő változatban as 1 megye más tája a Füzér-völgyben Jól ismerték, sen Nyugatborsodban nem anlege/Szárazvölgyi példa/. » szórványos példát, találtam meg. Váltósa•É« §&£&$ még asm sikerült felk»tafei. ft*«11arass kis tárf orfflaváltoztató játék, a kÉr$W$*j!&*# és as élfewetet ögyesen egyesíti, állandóan ismétlődő polkadellamra játszották, maga a játék dallamának szláv jelles as előfordulás szórványossága arra enged követkéztli ttegar IhMwHwilff**» ssl&v aradetö Mték, »oly sséleien nem terjedt el« Szóvege kiforratlannak érZŐdlk. A #áiék átfutó jelenség, s a maga elszigeteltségé1» $6 tanulmányi adat as északborsodi aagyax-ssláv ják£&ffiifee$## ktít adására.