Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

f f* IT* mm 555 {Cacsázás. Egyszerű, kacsamozdulatutánzó játék volt. Egy palóc változata Sajóméréséről* Két lány leült egymással szemben, s tenyerüket kölcsönösön összeütögetve, derekukat jobbra-balra ingatták, mintegy utánozva a kacsa nehézkes mozgását* A tapsra ütemesen kiabáltak» tas-tas*»tasl A tornajellegü játékok másik nagy csoport ja* a munkamozdulatutánzók csoportja áltáléban dal nélkül ment. Csak két dalos példát sikerült eddig.találni» Munkám qz dula

t ut án

z ó t or

na .1 át é kok * geflo.dggt?örég», Eddig csak egy bódvavölgyi példája van» Bor sod,sisÍrákróX • Páro

sua ugy álltak körbe, hogy a párok a kör haladási irányában epfaés mellett álltak, össsekarolva. A kör közepén pedig e&y társuk álldogált» A játék a kővetkező nótára indult meg» házé jötmek pora sén csókot édnáti cukro ssn iaérga rmeo - cw$*sctroin ladt - ladt - lom. A körtagok súlyos, dobogó lépésekkel mentek körbe egymás mellett negye&ütemeltben, derekukat, nyakukat, fejüket illegetve, mialatt a kor közepén álló tag a haladó kör egyik párja felé fordulva, annak: mozgását követte, egyik kezét az illető nár irányában kinyújtva, másik kezét,mellére szorítva».... A játék egész képe a kendertörő malomban lévő törőhenger mozgására emlékeztetett. A kör közepén maga körül forgó lány volt a tengely» s maga a haladó mozgást végző kör volt a henger.