Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

-536 A balláb dobja mindig előre a jobbat, mely kilépés után térdben megbajllk, ilyenkor a test kissé lesüllyed, hogy aztán felszökjön, ™ A mozdulatok oly gyorsak voltak, hogy minden helyzetosere végén utolsó félütemnyi idő alatt ugrással kellett megfordulni egymás felé. A dal harmadik sorában a mozdulatok tapssal folytatódtak, a negyedik sorban ismét csipőre tett kézzel. Játék közben vigyázni kellett, hogy egymás mellőzésekor a négy lány össze ne kooódjon« Rakacaszendi változatt czÁKAz GÓRAT ÍGCTTCM »"t-fXBiáí"Staónéz górét éget - tem úgy meq-tge* hogyhogyBédes Itief förrát- tém úgy ki fuMt hogyhogyBedet teyef eget — téfn förrát- tdm e úgy meg égéit hogyhogy§g ki futóit hogyhogy S +—é pép keen keié -met úgy tzégyeKem, hogyhogy. m m m m. ^^Siaji legény mondja üljek meHé, úgy örölOk, hogyhogy Ebben a felsőosereháti változatban a lányok kendőlobogtatás sal negyedütemekre sima ringó lépésekkel mentek egymás után körben. A térforma ugyanaz volt, mint a borsodsziráki változat térformáját kör, csak itt nem voltak bokázó lépések. A haladó körmozgás a dal második Utempárjának végén megállt, a lányok befordulva egymás mellé helyezkedtek. A "Pap kéri kezemet

1

*- és **•• ugy örülök, hogy hogy hogy" - szövegrésznél tapsoltak negyedütemekre. Az utolsó szóra kifordultak negyed mozdulattal jobbra, s ezzel ismét haladó körben egymás mögötti helyzetben folytathatták.