Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Először helyben felváltva jobblábbal, a lábujjhegyek gyöngéd földetérintésével, majd ugyanigy bal lábujjheggyel figuráztak. A teljes testsúly mindig a helyben maradt lábon volt. A helybentáncolás a dal két első íitempárának megfelelően kétszer nyolc fázisban, negyedes ütemekben: mindkét lány azonos mozdulataivalt Első fázis« jobbláb rézsut jobbra kinyúlik, hegye földet érint / J /

t Második f•* Jobbláb innen balra csúsztat, u^jheg^Q a földön / J /, Harmadik f•t jobb lábbujjhegy vissza az első fázisba heggyel / J /• Negyedik f.i Jobbláb a bal mellé zár / J/, ötödik f• i Balláb rézsut balra kinyúlik, hegye földet érint / J /, Hatodik f.« Balláb innen jobbra csúsztat, hegye a földön. / J /, Hetedik f.i bal lábujjhegy vissza az ötödik fázisba / J /, Nyolcadik f. t Balláb a jobb mellé zár / i /. A "Pap kéri kezemet" - szövegrésztől kezdve kifordultak balra és ballábbal kezdve csúsztató sétalépessel egymás körül sétáltak, "ugy szégyelem, hogy

".» - utolsó szavára egyet tapsoltak, balkézfogásra váltottak- visszafelé sétáltak, s a dal végén« "hogy.•hogy., hogy"- mindegyik szavára tapsoltak. Megint jobbkózfogással átlóztak, a a Játék kezdődnetett újból. Ugyanígy ment Szalonnán is e játék. Dallamai SZÁRAZ GOft&T rÁNCiépés cocireM. Sgaáröz Bédes góMt tejet 3^m DÚSJÁNCSNé élé. SZALONNA Ifgai - tem forral -tsrm ugy még égett hogyKi -futott hogyu

gy KI -f

own í Táp kérte kezemet Úgy szeégyeirem hogy SS 3ÉSÍ M m ÖE Legény mondja / üljek nie/lä Ugy örülök hogy hogyhogy.