Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 513 Befele gyön, kifele áll, kifele gyön, befele áll* /Macska, amikor a lyukból jön ki/. - Tárd. Ó édes kis lyukam, de megszórósódtól, mióta nyess hus nem jár beléd«• /Egérlyuk megmohotkásodik/. - Szentistván. Hosszú nyaka, kis kalapja, ezren is ülnék alatta. /Mák/.- Tárd. Olyan tyúkom, hogy a főd alá jár tojni. /Kumpri/.- Mezőkövesd. Erdőbe-berdőbe négy szál vessző nem ázik. /Tehén négy csicsl/.- Tárd« Kádvás lábamközi, de meggyepesedtél, mióta nem dörgölőztél.• /Köptt/t - Bogács. A hátát a falnak veti, a két tokit leereszti, Az izéje izeg-mozog, a ha£a csak néha korog. /Palióra/. - Cserépfalu* Nézz rám, mássz rám, hajtsd fel a szoknyám, Találsz ott egy nagy Íjukat, nyomd b|lá a bicskád. /Dió/. - Cserépfalu. Akárhova viszi, mindig a lába közé veszi. /Rosta/. - Sály. Szögin szityó, kertben kátyó, ágy alatt matyó* /Szögön szita, kertben káposzta, agy alatt cica/.- Sály. Se kint nincs, se bent nincs, mégis jó helyen van. /Küszöb/. - Sály.