Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

Van nekem olljan tyúkom, hogy haataan hordja a hegyit, /Cserépfedő/. - Domaháza. Haarom la

aba, meg egy farka, Maama is vót a markomba« /Laabas, haaromlaabu, a farka a fogója/.-Domaháza. Felmentem a hegy tetejibe, belenéiztem a laabam közibe, ó éldes laabam közi, de meppénéiszedtél, mióta nem dörgölőüztel. , /Köpülő/o - Domaháza. Felmentem a boglya tetejibe, odanéztem a laabam közibe, 0 éldes pinókaam., hogy meppenéiszedtél, Mióta nem dörgölóüztel.. /Köpü/. - Borsodszentgyörgy. Fa , vas . /Maazsaar x famozsár. Beleverője vas/.-Domaháza. Fapina, vasfasz, ha megáll, megizél. /Mázsár a törőjével/. -Mályinka. Van nekem egy kisljaanyom, vas a pinókaaja. /Varrótő/. - Kissikátor. Ollijen ljaanyom vót, vaspinkója vót. /U.az/.- Hangony. Cin-cin-cinege, pin-pin-pinege, Vason forog, vason jaar, vas a piperéje. /Ingaóra/. - Sajóvelezd. Megyén, megyén, mindig megyén, meégse ér az ajtóho. /Óra/. - Borsodszentgyörgy. Nekem van oil jen kiskutyaam, éj

k jel-nappal mindig nyerit«. /Falióra ütője/. Mindig megyén, mindig jaar, meégis csak egy helybe* aall. /Óra/. - Kissikátor.