Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
« 444 Pélbükkal.iai változatok./ Ördögszerető-mesetipusA Molnár Borbála 71 éves, Sály. i960« Yót egy nagy fonóhaaz« Asszonyok, jaanyok együtt fontak benne» Mindegyik jaannak vót szeretője, akinek kellett a guzsalyfeji, vagy az orsóu, azt lestek, mikor lophatják, hogy a ja any csaókkal vaaltsa ki. Csak Marisnak nám jutott« Álment a kereszt anyjaaho. * - Maan minden jaannak van szeretője keresztanyaam. csak nekem nincsen« Nám baannaam, ha jaz ördög maga vóna is, csak jönne* «• Álment Maris este ja fonóhaazba, haat ott vaarja egy gyönyörűséges szép.« gyóócsgatyaas fiu. Leült Maris fonni• A fiu leült mellé« Maris álejtette az orsóut, a fiu felkapta vóna, a fiu is, a jaany is kapott érte, haat ahogy lehajolt Maris, laatta, hogy az ő szépséges szeretőjének lólaaba van« Kilaaccott a gatyaszaarbólo Akkor maasnap álmengyen a kereszt any jaaho. - Jaj keresztanyaam«. bolondjaabul azt kivaantam, hogy nám bánnám, ha jaz ördög is vóna maga is, csak lenne egy szeretőm.. Haat este ahogy mentem a fonóba, maan ott vót egy szép f yócsgatyaas, gyócsinges fiu, odaült mellém mingyaan, lejtettem az orsóut, ő is kapott utaana, én is kaptam utaana, haat akkor nézem meg, hogy lólaaba van az én szépséges szeretőmnek» Micsinaajjak kereszt anyaam, hisz ez maga jaz ördög» o - No haat fiam, az az ördög vót* Ahogy kivaantad, beteljesedett« Haat tudod mit, jaanyom? Adok én neked egy gombolyag cérnaat. Oszt ha este még álmengyen az a fiu, haat akkor amikor kikisír ed, beszélgess vele szépen, kivül a pitarba*, és aztaan mikor beszélgetel, ezt a cérnaat szépen, ügyesen fűzd a gomblyukaaba, kösd meg, és ahogy mengyen majd a szeretőd, áztat ángedd lassan utaana, hogy tudjad, hova mengyen, ugy kövessed aztaan, hogy észre ne vegye» IXgy is vót.« Mikor Maris me gin álment a fonóhaazba, megin ott vót a gyócsinges, gyócsgatyaas fiu. Megin odaült Marisnak. " '' Maris leejtette az orsóut. Megin kapnak mind a ketten Utaana, haat csak laat ja, hpgy nyúlik ki a lólaaba az ő szépséges szeretőjének.«. a gatyaabul.» Mikor oszt ment, kikisírte Maris, ügyesen a gomblyukaaba belefűzte a cérnaat, megkötette, oszt lassan utaana lopakodott,»
