Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
449 - Katikám, még most se mondod meg, mit láttál? Ha nem mondod meg. meg fogsz halni magad iSo A jány tudta ma, hogy meg fog halni« Blment a szomszédba« A kérész tanyjáho. - Kedves keresztanyám.„ apám-anyám után meg fogok halni, mongyák meg, hogy engemet pap ne temessen, a koporsómat a küszöb alatt vigyék ki, ne az ajtéas. és ne is az ablakon« Arkon-bokron vigyenek ki engem,, ne utón vigyenek, és ha elvisznek a temető szélibe, ott temessenek el az árokba« ügy is temették elv Küszöb alatt adták ki, árkon-bokron át vitték, temetőárokba temették, pap nélküle, Kereste az ördög,, kérdezte az ajtót,* ablakot-,> az utat,* merre vitték Katit«. - Te ablak! rajtad vitték-e ki Katit? - Énrajtam nem vitték-« - íe ajtó! Rajtad vitték-e ki Katit? - Neme Énrajtam nem vitték. Az utca is csak ezt mondta«*» Hem vitték, nem vitték.o Hát hova lett Kati? Hem lelte meg sehol, a temetőben is hiába kereste«!« Egyszer a sirjáa egy g^nyörtséges szép virág nyilott ki« ^sy fehér tulipán« Gyönyörűség vét nézni«' ; Ara megy aranyos hintón egy királyfi« Mondja a kocsisánaki - Szállj csak le az ülósrül, nézd, azon a sir on milyen szép szál fehér tulipán nyilott ki« Írre járok minden nap, sohse láttam,; csak ma« Xreggy, szakidd le nekem, igen megszerettem azt a szép virágot« leugrik a kocsis, odasiet a tulipánho, szakítaná le, de a tulipán mindig elszáll a kezibül«»« Jbrsíébb ment«:« megint visszagyött, meg árébb ment«« hát csak nem tfäta leszakítani A királyurfi megcsóválta fejét« JO; - Hát nem birod leszakítani? Hát milyen flu vagy te? - Király atyám nem birom! Akármit csinálok mán, nem bírom letépni!, ~ «r Várja mán, te Ügyetlen! Maj leszakítom én« Odament 5» Alig ér oda, nyúlna érte, mán akkor ideszáll a melléhö /mutatja a mesélő szive táját/, a kabát jáho.« a virág., - No látod, nekem meg idégyött«;« magátul.« alig fogtam meg. • No hajtottak.« felöltek, utaztak haza. Gyön az este a királyfinak« liefekszik elnyomj a az álomm.ie Az inasa meg csak fel vót. Hát uramfiaí Kccer csak mit lát? A királyfi asztalán, üvegpohárba..a A virág, egyszercsak megrázkódik, és lesz belőle egy tündérszép kisasszony, még a holdnál i's szebb. Néz széjjel, van-e valami az asztalon«!.
