Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 454 • • Isten neki, faköröszt, ha eltörik, as se lösz«. Ha möghalok, ugy is jó, ha mögérem, legalább lösz pózem». .'*••' Fölfogadták. Be mielőtt bemönt véna a templomba, eléje gyött egy néni, aki Mariskának a szomszédasszonya vót. - Hallod-e te legény) Fogadj nekem szót! Az első éccaka bújj a templom kriptájába, a más éccaka mássz fel a harangba a kötelén, de vétesd ki belüle az ütőt, harmadik éccaka pedig feküggy a királyasszony helyébe, mert az mindig keresni fog téged, végy egy botot a kezedbe és ha kér, hogy add át a helyedet, üssed, verd addig, amig hét bőr le nem esik rula, osztán égesd el mind a hetet! Szót fogadott a legény. • Hát az első éjjel hallotta, hogy mögreccsent a királyasszony koporsója, nagy vót a gyüvós-menés, kereste a templomba

9 mindenütt, de mire a kriptáho ért, megszólalt a kakast - Szöröncsód te nyomorult, hogy most mán nincs hatalmam, mert itt faltalak vóna fel! így kiáltott rá a királyasszony« Ezzel bement a koporsójába« A más éjjel is kereste. Be akkor mán az árva legény a harangkötélbe fogódzott..Mire mogtanáta a királyasszony, möginten mögszólait a kakas. - Köszönd a szörö ne sédnek, te legény, hogy möginten elkéstem, de mögállj, harmadszor nem menekülsz! Csakhogy a harmadik éjjel az oltár mögé bútt a legény, kezében bottal, és amikor kikelt a királyasszony a koporsóbul és keresni indult, gyorsan a helyibe feküdt. Kereste a királyasszony mindenütt, de nem tanát a. Mikor mögszólalt a kakas, feküdne be vissza. Be ekkor kiszökött a legény, neki a bottal, és püff-paff, addig ütötte-verte, mig csak hét bőr le nem pattant rula. Ott égette mög a templomba mind a hét bőrt. Azok nagy sivalkodással égtek mög« A királyasszony boldogan köszönte mög a legénynek, hogy segített rajta« Ahogy möntek kifelé, hát a templom előtt egy nagy rakás szurok vót« Azzá vált az ördög, amikor gyónni akart möginten a király asszonyért« Most mán nem vót több hatalma, mert mögdöglött« - c A legény mögkapta jutalmát, öt véka aranyat, a király meg boldogan él Mariskával, most mán hét országra szóló lagzit csaptak. Ennyi vót, mese vót, igy hallottam, igy adom továb.«