Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

~ 39 az lira« Már a szomszédok kérték, hogy legalább a hidegágyra fogadjon el tőlük lepedőt a felesége alá« Hem! Az özvegyember hajthatatlan maradt. "Ahogy fonyott, ugy fog feküdni!" Ez volt a szava» A lusta lányról adomát is térj es zt ettek« Hogy tette próbára az egyszeri lányt a szeretője a szekrénykulccsal» íme egy tiszamelléki változatt "... Elmentek a fonaóba a jányok, meg a leginyek* Felkötötte a jány a kendert a guzsolyra« Azt mondja a fiu neki: - Hány olyan egy esté, raózsám? A jány meg ráfelelte

s hogy: - Van ugy hogy öt, van ugy, hogy hat is! Azt mondta a fiu magába* : - ITo megállj, most próbára teszlek«, kihúzom a sifond kaócsát, ellopom, aután beledugom a guzslyodba, a kenderbe. Majd megtudom, hogy mennyit fonsz le? Hát igy elment a fiu, mán elgyütt egy vasárnap, aután a jány otözne de nem leli a kaócsot! Nahát a jány nem tudott elmenni a templomba, bosszankodott, hogy hun maradt a kaócsa, a fiu meg elment nálok, hát mondta, hogy « Készítjj mán, el ne kíss a templombulí hát.» Azt mondja a jány: - Nem lelem a sifonom kaócsát, mer nem tudom, hogy hun van. Azt mondja neki a leginy, nogys ~ Azt mondtad, hogy öt-hat lemegy egy olyan este, hát ugy-i, nem fontad le, hát akkor nizd meg csak a gazslyodon a kenderben a kaócsot. Belenyúl a jány a kenderbe« Hát benne van a kaócs. A guzslyon. Azt mondja neki a leginy: « Na látod, hogy mi az? Má egy hete, hogy rajta van ez a csomó a guzslyodon, aután azt mondtad, hogy hát öt-hat lemegy egy este. Hát ha ilyeneket hazudol nekem, hát most má nekem nem is kellesz. .. Nem ment többet a fiu hozzá.** /Elmondta: Tóth Kárőlyné 75 é.Kesznyéten 1963