Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

A régi nemes asszonyok, lányok is fontak» A női alkotéösztcn a hajdani ősi munkamegosztás továbbfolytatásaként bennük is működött» De az ő textilszükségletük nem annyira a ruházkodásban9 mint inkább a háztartásban jelentkezett /teritők, lepedők, kárpit ok/g ezzel szemben a parasztságnál mind a ruházkodással9 mind a háztartás

sal, mind pedig egyes foglalkozásokkal /f olamüveléa, halászat, szállítás/ együtt járó textilszükségíetek fedezésére hasonlít hatatlanul több kender kellett* így Borsodban is» A textilszükségletek közti különbség meghatározta a fonómunka jellegét* A nemesi házaknál a guzsaly, az orsó kezelése a mostani kellemes időtöltő női kézimunkáknak felelt mego ÜTem volt sürgős<> Hiányzott belőle a munka súlya» Az eszközöket akkor tették lé, amikor akarták, A paraszti házaknál azonban sokat és gyorsan kellett fonni mindég» A pórnő kezében a fonás termelő jellegű volt« Ez a termelő jelleg mint más munkaágakban

9 itt is a társas munkamódban domborodott ki» A soknak gyors és jó elvégzésére munkaközösségek ke11ettek, melyekben a résztvevők egymást segitették, sarkalták, ellenőrizték, s versenyeztek is

0 A régi nemesi világ letűnésével, a kapitalizmus uralómrajutasavai a textilszükségletek közti különbség a város és falu közt egyre élesebb határvonalat huz. A polgári asszonyok, lányok egyre kevésbé igénylik a kendert, a fonás náluk feleslegessé válik, bucsut is vesznek tőle* A házivásznat a falvak népe igényli tovább* A fonás mint régi örökség, jóidéig még reá száll,'. m méreteiben, a munkamód jellegzetes társas vonásaiban, társas tulajdonságaiban a paraszti élet rendjébe tartozik» A fonó nő helye és szerepe a régi paraszti társadalomban

* "Tardonára gyertek házasodni, Mert itt tudnak szőni-fonni, varrni!" /Tardona/o