Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

"* j38o «* rmAm e/asra {véL&őkxAQA) tä WKLágtM65é. Tisza be ne« vette, Partjára vetette» Arra nrnnt egy Mala Sélójé :>a te a. Arra Hegy as apja« Költi* de Bee ballba. ~ Kelj fel, keli fel édes fia», Qyeve velem hasa« Arra »egy as any ja. SÖlti, de mem ball3a

s feketesfcin göndör haja vállára vett fogyva. Arra »egy babája. Költi» meg ie hallja* * Kelj fel kelj fel édes kinc Hadd vigyelek hasa. Borulj a vállamra, Sagy vigyelek hasa, H&rmndnapig, nagyednapig maradj as agyamba« - Csináltatss-e nékem Diófa koporsót? - Csináltatok édes kincsem Márványkő koporsót. - íácghUBstooVe hát A hajamaa harangot? Beghasatom édes kincsem Mind a tiseahatot« m megsiratas~e engem Apád—anyád el«5tt? - Megsiratlak édes kincsem, Bgéss világ előtt. - Eikieérss-e engem tenetö sorfáig? -- Kikísér*** édes kincsem, öaeökő* fsadig..