Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)
r 175TÁNCléph (&OPRQGKÖZ) Jad eetár Jaá estét FÜLÖP BoéNé&sé. (Xáki bíró X&i. ÍÍ•m i= /*e jsfsaöáy 3^ ASsw yssw - «í Jutiskúm ^E i # kedvéis gsfamborn \ - Itthol van, nyugszik mán egyes nyoszolyába, Az első álmait épen most mulatja« .«• Kőtse fel, kőt se fel» küldje el a bálba, Karmassiü cipőjét húzza a lábára* I»áBg©35in selyem szoknyát otsdn fel magára, fiz pár araaygyíirőt buszon as ujjára. •*» ICelj fel éd©B jényomy eredj el a bálba, Érted volt, érted volt már Fábián Pest a« *»; : .$é estét, jáó ©«tét, bét minek hivattál? Ülj le id® hozzám, majd megtaondom mindjár. - Húzzátok cigányok, esté tu reggelig, Csáti biró lánya mig el nem aluszik* <* Eressz ki, eressz ki, eressz ki pihenni, Kar&azsiii cipőmet engedd, hadd bontom ki* -* Efem lehet kimenni, meghütöd ©agadat, Tiz pár aranygyürő az ujjadra dagadt. - Eressz ki, eressz ki, eressz ki pihenni, * Karmazsin cipombül a vért kiönteni. - Hem lehet, nem lehet, nem lehet kimenni, A muzsikásoknak reggelig kell húzni. Átkozott az apa, bét szerte az anya, Ki egyetlen janyát bálba elbocsátja, Bste elbocsátja, reggelig nem látja, Béggel nyóe órakor halva viszik haza. Harangoznak délre, féltizénkettőre, Csáki biró jányát viszik temetőbe.
