Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

3569 mum MAM» TÁtctépfk 2CÉ3EHÍ ®Ém*rAPOLC<?Át1Y1<fS7 W~3HEZ SE^ készül Ü iizjsgény Sziics Starika hiába 1© me^yea, felette a nagjyég beborult véresen« A0%Qrultf bebe;Eult, "be Is setétedett, Az a hires lágény jaj mit csálákedett. meg osak Mariska, képiéit, az egekre, §l§y~kit szavaimot vedd be a füledbe l - %3@edj csak, engedj csak, engedj az utamra, íá%i?ajtáoaiiaíie engedj, n fonóba! i- •'.^asöxelJfteB szivemnek édes Mariskáját Márt lettél, mért lettél másnak hit«© társa? •m Itoge&j hát, engedj hát. hagy mének utamra, ftt

; ;

van a bttfe*ét&,. engedj a fonóba l **Szilaai Hstának nem kell a bukréta, Szegény ázSes barinak 6 lett a Mukosa. «Ha engem álharytál, másho se mégy man el, a te életed most van a kezemben» Először ezt mondja, halálos a szava, Mésodszor odavág, véres a fokosa* harmadszor váf .oda, átkozott a karja, éze^ény Szűcs Marika leborul a hidra. «* Jaj lányok, jaj lánvok. rólam tanuljatok, Mres lágerekkel ne barátkozzatok*. »« Felvette az árviz a baroai tölgyet, iaegény Széos Marira most húzzák a földet. Ráhúzták a földet, Írják fejfájára, Minden álado lány vigyázzon magára..